A száműzött gyümölcsfajta (2.) - tulajdonságok

  Az Othello talán a „legfeketébb” szőlő (a Néró után). Tipikusan az a gyümölcs, amelynek vagy lelkes hívei akadnak, akik mindennél jobban kedvelik, vagy tökéletes elutasításban részesül. A korábban gyönyörű sötét színe miatt a vörösborok színárnyalatának javítására használt Othello leve káprázatos mély bordó – szinte valódi feketébe hajló. 

Termesztési tulajdonságok

  Fürtje kicsi vagy középnagy, átlagtömege 105 g, vállas, közepesen tömött vagy tömött. Bogyói középnagyok, átlagtömege 2,1 g,  kissé megnyúlt gömbölyűek, kékesfekete színűek, nagyon hamvasak, vastag, szívós héjúak. Húsa nyálkás, kocsonyás állagú.

  Edzett, a gombás betegségekkel szemben kevésbé fogékony fajta. A peronoszpóra elleni védelme kedvező évjáratokban elhanyagolható, a lisztharmattal szemben azonban kissé érzékeny. Rothadásnak, filoxérának ellenálló, de a szárazságot rosszul tűrő fajta, és hajlamos kocsánybénulásra is (ez az alsó szemek töppedésével járó betegség).

  Száraz, erősen meszes és kötött talajokon rosszul fejlődik. Kissé tápanyagigényesnek tartják.  A filoxérát jól tűri, de kedvezőtlen adottságú termőhelyeken ellenállósága gyenge. Állítólag a talajvíz magas szintjét sem szereti (nálunk időnként elég magas a talajvíz – Monor, egykor mocsár, de miután szakírásokat nem olvasnak, othelloinkat  ez nem nagyon zavarja).

  Az évek többségében szeptember végén, október elején szüretelhető. Elég bőtermő, termésátlaga 10-13 t/ha, rövidcsapon is jól terem. Terhelésre kevésbé érzékeny, viszont zöldmunka igényes fajta. Fagytűrő képessége kifejezetten jó.

  A mi kertünkben lévő Othellokat eredetileg 90 évvel ezelőtt telepítették. Bár a szakirodalom középerős, vagy erős növekedésű tőkékről ír, nálunk gyenge, lassú növekedésű, de kiválóan terem ceruzánál vékonyabb 6-8 mm-es, rövidre metszett hajtásain (Nagyapa idejében erős növekedésű  lugasok is voltak, de úgy emlékszem azok Izabella és Delaware szőlőkből). Igaz elég szélsőséges nálunk a mikroklíma: sovány homoktalaj, az év egy részében mocsár, másik részében sivatag, de ez a szőlő szó szerint mindent kibírt, még az 1999-2000. évi tartós vízzel borítottságot is.

  Valószínűleg az egykori telepítő ugyanabból a fajtából megpróbált minél több klónt ültetni, hogy majd a tulajdonos a legfinomabbakat elszaporítja, így mára gyakorlatilag ahány tőke, annyi féle gyümölcs ízben, héjvastagságban. Mindegyik fogyasztható az egészen finomtól a még elmegy, de ki kell köpni a héját –ig. A mustja rendkívül finom. A borának valóban van egy jellegzetes, büdöskés-fanyarkás kísérő-íze, de volt év, amikor ezzel együtt nagyon finom, tiszta, erős bora volt.

  Ha fellép lisztharmat, vagy peronoszpora fertőzés, az elég lassan terjed, (a lisztharmat egy kicsit azért gyorsabban,) magam évente max 3-szor rézkénnel lepermetezem, a paradicsommal együtt, még sose maradt ki termés se szőlőből, se paradicsomból. Én nem tapasztaltam, hogy a kén leperzselte volna a leveleit (igyekszem a permetlét előírás szerint elkészíteni).

  Próbálkoztam más fajtákkal is kibővíteni az állományt, egyedül a Moldova vette fel a versenyt az Othelloval. Az egyébként igen finom és ellenálló Néro például a darazsakkal szemben védtelen*.

Így gondozd az Othellodat

  A szőlő a fiatal, egyéves vesszőkön terem, melynek rügyeiben a fürtkezdemények már az előző évben kialakultak. A vessző hosszában a rügyek eltérő mértékben tartalmaznak fürtöket.

  Rövidcsapos váltómetszést végzünk az alsó rügyeiken is termékeny fajtákon, pl. Kadarka, Izabella, Izsáki sárfehér, Kövidinka, Olasz rizling, Oportó, Othelló, Szőlőskertek királynője muskotály. Ebben az esetben az első évben a vesszőt 2 rügyre metsszük. A második évben a fölső rügyből nőtt vesszőt lemetsszük és az alsót 2 rügyre metsszük. (Hogy el ne tévesszük metszés közben mondogassuk ezt: fölső le, alsó kettőre.)

  Permetezés. A rezisztencia nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell permetezni, hanem azt, hogy k.b. az átlag minőségi borszőlők kemikália-igénye egyharmadát elegendő felhasználni, ill. kedvező körülmények között ez el is maradhat. (A kedvező körülményekhez: ha mindennap körbejársz a szőlődben és a friss fertőzés-gócokat eltávolítod pld. atkák ellen a fertőzött (hólyagosnak látszó) levelek letépésével védekezhetünk - ez éppen elég is. Érdemes lefattyazni a szőlőt, ezáltal biztosítva a levegős tőkét, ami mind az atkák, mind a gombabetegségek ellen a legjobb védelem.)

  A kénes lemosás lényege, hogy a kén gátolja a lisztharmat csírázását, és ritkítja az atkákat. Szakirodalom szerint a direkttermők a kénre érzékenyek. Kontakt gombaölök (pl. Cabrio Top, Carathane, stb) kiválthatják a ként.

  Rezes permetet akkor kell használni, ha perenoszpóra veszély van (esetleg bothritisz), azaz nedves idő, és a hőmérséklet 20C fok körüli. Ez is kontakt szer, csak akkor hat, ha a levélen van éppen, amikor a fertőzés megtörténne.

  Olajos lemosót akkor használnak, ha az atkákat és egyéb rovarkártevőket meg akarják fojtani. Jobban tapad a szőlőtőkére, és az ízeltlábúak vagy petéik belefulladnak.

  Mégis, ne akarjuk kiírtani szőlőskertünk ízeltlábúit! A rovarok és azok ragadozói együtt élnek benne, és normális évben a ragadozók gondoskodnak arról, hogy a rovarok ne okozzanak kárküszöb fölötti kárt.

  A lisztharnat, peronoszpóra és bothritisz elleni védekezésre azért fel kell készülni. Felszívódó szerrel csak erős fertőzés, vagy fertőzésveszély esetén permetezzünk. Normál időjárási körülmények között elegendő kontakt szereket használni a köv. menetrend szerint:

- Amikor a szőlő rügyei még zártak. Ilyenkor kéntartalmú szerrel (pl. Thiosol) lemosó permetezést ajánlott végezni, amely a szőlővesszőn áttelelő lisztharmat spórák csírázását gátolja. A lemosó permetezés lényege, hogy a vesszőkön folyjon meg a permetlé, így biztosítva annak teljes beborítását.

  A kéntartalmú szerek mellékhatásaként az atkák száma is csökken. Az olajtartalmú lemosó permet (pl. Nevikén) hatékonyan pusztítja az áttelelő rovarokat is: egyszerűen megfojtja őket.

- Rügypattanás és virágzás között a rügyben áttelelő lisztharmat spórák mellett megjelenhet a peronoszpóra a friss hajtásokon, ezek a hajtások az atkáknak is kedvelt csemege. A legkíméletesebb kéntartalmú szernek a Thiovit Jet-et tartják (tűző napon, 20C fok felett ne permetezzünk), de használhatunk  egyéb kontakt gombaölöket (pl. Cabrio Top, Carathane, stb), amik kiválthatják a ként.

- Virágzáskor a legsérülékenyebb a növény, aki nagyon biztosra akar menni, ilyenkor kombinálja a kontakt és a felszívódó hatású szereket. Ez a legfontosabb megelőző permetezés, a továbbiakban csak fertőzés esetén érdemes vegyszert kiszórni.

Szaporítás

 

  Az Othello szaporítása egyszerű (érdemes készleten tartanunk néhány legyökeresített dugványt, hiszen a mostanában terjedő eutypás és ESCA-betegségek ellen, ami váratlan és teljes tőkepusztulással jár általában, a rezisztens szőlők sem védettek – bár erre vonatkozóan adatot nem találtam).

  A vesszőket a tél végén ill. koratavasszal csapvizes (azért mert ez meszes) üvegekben gyökereztetjük. Érdemes hosszabb 4-5 rügyes vesszőkkel dolgozunk, hogy a gyökér mélyen kerülhessen a földbe. legjobb három rügyet a vízben, kettőt felette tartani.  Ez esetben felül többnyire két hajtás fog fejlődni, míg a két alsóból, de leginkább a legalsóból erőteljes talpgyökerek. A két hajtásból később csak az erősebbet hagyjuk kifejődni.

  A vízben-gyökereztetést - a zöld hajtások miatt - világos, meleg helységben, pl. egy konyhaablakban végezzük, de közvetlen napfény nélkül. Ennek során kb. két hét után kezdenek a felső rügyekből hajtások fejlődni, majd kb. egy hónappal később a gyökerek. Amikor a gyökérzeten megjelennek a másodgyökerek, tehát a gyökérzet kezd bozótosodni, akkor magas tenyészedényekbe, szitált kerti komposztos közegbe ültetjük szaporítványainkat és neveljük azokat tovább az őszig. Ha ez a módszer bonyolultnak tűnik: elég lehet a vesszőket leszúrni a földbe.

  Érdekes módon ezt a „saját-lábas” módszert filoxéria-érzékeny szőlőre is jónak tartják (átmeneti megoldásként az oltvány elkészítéséig).

  Magam egyébként a kiskertben a bujtatást alkalmazom –, mert így a bujtatott vesszőről is tudok szüretelni, tehát nem esik ki az új növényke 1. éves termése sem…A módszer lényege, hogy nyugalmi állapotban a jóízű gyümölcsöt termő, idősebb, erős tőkétől kétéves cservesszőt a föld alá mélyítve vezetek el új helyére úgy, hogy a vessző vége már a talaj fölé kerül. Ez a bujtás már az első évben termést hoz, s a második évben vágom le az anyatőkéről és (ha szükséges) végleges helyére ültetem. A módszer egyébként nagyon ősi és a múlt század végéig az évi rendszeres szőlőmunkák közé tartozott.

Téli tárolás   Ahol rendelkezésre ál egy fagymentes kamra, pince előtere, nem fűtött szoba, ott fel lehet aggatni a csemegeszőlő fürtöket „fejjel lefelé” (a szőlőfürtöket párosával kössük egy erősebb fonalra, vagy rafiára, és a természetes állásukkal ellentétben lógva rakjuk sorba egy rúdon), így érintkeznek a bogyók a legkevésbé egymással, és így tudnak a legjobban szellőzni. A helyiséget érdemes előre gondosan kitisztítani, fertőtleníteni.    Két hetenként kénlap elégetésével lehet védekezni a rothadást okozó gombák ellen. A penészedés ellen jól bevált fertőtlenítés az ecetes vizes lemosás. A szőlőnél és a többi tárolt gyümölcsnél is lényeges, hogy a gyümölcsön található védőbevonatot (ami lehet viaszos bevonat, mint a szőlőn, almán, de szőrős bevonat is mint a birsen) ne töröljük le, hiszen ez az eltarthatóságot növeli. A legfontosabb, hogy ne legyen nagy a hőmérsékletingadozás, lehetőleg állandó plusz 3-5 fok körüli hőmérséklet legyen. Felaggatás nélkül is lehet tárolni, újság-papírra kiterítve. Fontos hetente átnézni és a romló részeket eltávolítani.   Gyerekkoromban egyébként még előfordult, hogy a tőkén felejtett fürtöket, amik átéltek fagypont alatti hőmérsékletet, hőingadozást, stb., kora tavasszal a tőkéről (!) tudtuk elfogyasztani. Ma már ez nem lenne lehetséges, mivel a környéken a madár-populáció nyomása érezhetően megnőtt. Még az is előfordul, ha szomjas a rigó, belecsíp a vastaghéjú Othello-szembe, ami persze leesik a földre… *A Néró „nagyszülei” között is van direkttermő: Seyve Villard12375 X Gárdonyi Géza (Medoc noir X Csabagyöngye), a franko-amerikai ős félig-direkttermő.   Lehet, hogy igazuk van azoknak a gasztroblogger-szakíróknak, borfilozófusoknak, ampelogáfusoknak, akik azt pedzegetik, hogy a magyar vörösbor termelés nagy kiugrását NEM CSAK a kékfrankostól (ami ugyebár az „unióilag” és „bortörvényileg” tilos cukrozás nélkül sok helyen savanyú bort ad) kell várni? Meg nem is a kimondhatatlan nevű és kimondhatatlanul édes görög boroktól?    Mert az amerikai-kelet-ázsiai (labrusca-vulpina-riparia) és az eurázsiai (viniféra) fő vonulatok között létezik egy köztes, pontuszi fajtakör. (A Kunleány/Kunbarát nemesítő Koleda I. – Tamássy I. tehát jó irányba indultak el, csak kicsit messzire mentek, az V. amurensisig…)   (Nehogy már úgy járjunk ezekkel a pontuszi szőlőkkel, ahogy az őstörténészek és antropológusok  jártak a pontuszi embertípussal, annyira az ugorokra, vagy a sumérokra koncentráltak, hogy a pontuszi típus sok leírásban kimaradt a magyarság összetevői közül…)

                                                  (folytatjuk)

Ajánlott: www.inf.u-szeged.hu/~pkardos/infalap/feladat2.doc