Boróka – egy igazán vad gyümölcs

Fűszeres és varázslati, de orvosságos növény is. A talányok és titkok növénye, az elnevezés talán a latin juvenis == fiatal és a perire elveszni, elpusztulni szavakból keletkezett, valószínűleg azért, mert a boróka egyik jellegzetes fajának olaja, illetve hajtásvégeinek főzete...

...már a messze múltban, mint ifjú nemzedéket elvesztő, abortiv szer volt ismeretes.

Vergiliusnál fordul elő a név először írásban:

„Itt a borókabokor, meg a gesztenye borzas lombja
Őrködik, águk alatt a gyümölcs szanaszéjjel a földön”*1)

Őshonos a Juniperus communis

A boróka a legelterjedtebb nyitvatermő fás nemzetség, az északi félteke hideg és mérsékelt égövében mindenütt megtalálható a sarkvidéktől a sivatagok széléig, felfelé pedig 4000 méterig. Az 55 fajából néhánynak az egyenlítőn is sikerült átjutnia.

Egyedül a közönséges boróka (Juniperus communis) őshonos nálunk. 

Bár ma már általában 1-5 m magas cserjeként jelenik meg, jellemzően (egy) fajon belül létezik felfelé törő ágú és földön elterülő formájában is. Ezenkívül ismert egy harmadik alakváltozat is: laza, alacsony záródású erdőkben fa alakú, ágtalan törzsrésszel rendelkező egyedei is fölfedezhetők, melyek idős korban 10-15 méter magasak, 30-40 cm tőátmérőjűek. (Innen ered az észak ciprusa elnevezésük.)  Ágtiszta törzsrészükön jól megfigyelhető, a borókára jellemző ormós és gyakran csavarodott törzs és a szürkésbarna, szalagosan leváló, rostos kéreg is.

Szabad térállásban törzse a földfelszín közelében rendszerint több ágra oszlik, melyek vagy fölfelé törnek többé-kevésbé függőlegesen , vagy földre fekvő/egymásra hajó ágrendszert növesztve a hajtásokkal több részkoronát és így egészében véve tagolt koronát hoz létre . Jellemzője e fajnak az is, hogy kisebb ágai melyek nem lesznek tagjai a vázág-rendszernek csak 3-5 évig élnek, s utána leesnek. E tulajdonságai a Juniperust a kerti alakfákat (big bonsai) létrehozó faszobrász-kertészek egyik legkedveltebb fájává teszik.

A boróka – jóllehet hibridizációra alig hajlamos - hihetetkenül formagazdag. Képes teljesen szabályos cserjeként megjelenni, de emellett a  legtorzabb, kicsavarodott, megdőlt, háncsa-veszett formákban tobzódni is, össze-vissza, torzan-borzan (hoppá! ugyanaz a gyök! BORzan -  BORóka…*2)) nőni. Ágai hol foszlányszerűen csüggenek, hol égbe törnek, sokszor ugyanazon növényen belül is. Az ősborókásban mintha egy misztikus tájon járnánk vihar után, még-sincs az a komor „nordic ambient”- hangulat, mert elég megközelíteni egyetlen egyedet, hogy megcsapja orrunkat a mediterrán forróság száraz ciprus és talaj illata.

Fenyőrigó (Turdus pillari)

Szinte egyáltalán nincsenek a borókásban magoncok, régebbi leírások szerint csak a fenyőrigó tápcsatornáján áthaladó tobozok lesznek csíraképesek. Más rigó-fajok (és a hegyekben hófajd, stb.) is kedvelik. 

Mai irodalom szerint magról szaporítható 1-2 napos áztatás és 3 hónapos 2-8 C fokon homokban történő rétegzés mellett. Dugványozható. Dugványozás esetén a kétéves oldalhajtásokról július-augusztus hónapokban 10-20 cm-es talpas dugványokat szedhetünk. A dugványok csúcsát a bokrosodás elősegítésére érdemes visszametszeni. A megeredéshez feltétlenül ajánlott gyökeresedést segítő hormonok (indolsav, naftil-ecetsav) kijuttatása.

Kimondottan fényigényes, de egyebekben tág tűrőképességű faj. Nálunk a Tiszántúlról teljes mértékben hiányzik, de máshol mindenütt megtalálható a szikes és magas vízállású területek kivételével. Kiemelkedő a szélsőséges termőhelyi viszonyokhoz történő alkalmazkodási képessége. A teljesen erodált termőrétegű talajokon elsőként jelenhet meg a galagonya/kökény/vadrózsa mellett.  Jól fejlett, mélyre hatoló (10 m mélységet is elérő) gyökérrendszerével még sziklás talajokon is boldogul. Tű-lombozatát az állatok nem kedvelik, így akár a területen folyó legeltetést is jól tűri.

Kétlaki növény. A virágok már ősszel, a rövid oldalhajtásokon feltűnnek, azonban a virágzás csak április vége és június eleje között következik be. A közönséges borókának mind a fatestében (0,1 %), mind a tőlevelében (1 %), mind pedig a termésében (0,5-4,0 %) található illóolaj, ezenkívül a termés még mintegy 30 % cukrot is tartalmaz. Növekedése nagyon lassú; tíz éves példányai is csak a 30-100 cm-es magasságot érik el.

Különös növény - a hármas szám jellemzi

Csévharaszti ősborókás*3)

Vegetatív és generatív bélyegeinek felépítésére a hármas szám a jellemző. A hármas megoszlás a mikroszkópikus jellemzőkre is, és a növény megjelenési formájára (felfelé törő/földre boruló/ágtalan), és leveleire is jellemző.*4)

A három a visszatérés az egységhez, a tökéletes szám:a totalitás, a befejezettség száma. A boróka az álhatatosság szímboluma, míg a nehézszagű változat a ridegségé (Szent Hildegárd). A halál és a halál leküzdésének, az új élet kezdetének szimbolikája társul hozzá, füstje a halálra és az azon túli életre hívja fel a figyelmet, egyben elűzi a tisztátalanságot, a gonosz szellemeket.*5)

A mesékben, mondákban és dalokban a boróka a talányok, titkok növényeként ismert, amely véd a boszorkányok, a varázslók és egyéb démoni erők ellen. Azt tartották, hogy cseppjei a jövőbelátás tehetségét adták.

Juniperus phoenicea*6)

Persze megemlíthetjük a Kisded elrejtését is egy boróka-bokorba, Heródes katonái elől, ami érthetővé teszi, hogy a J. sabina fajhoz (nehézillatú boróka) miért ragaszkodtak a szerzetesek, miért ültették templomkertekbe és a nép miért nevezték Boldogasszony vesszejének.

Vagy a Grimm fivérek Von dem Machandelboom (Vom Wacholderbaum) c. hátborzongató és megrendítő meséjét.  Szegény Marlenke csontjait befogadta ez a különös növény, hogy a Kivitt-madár kőrözni tudjon felette újra és újra „Kivitt, kivitt, ej be szép madár van itt!”…

 

A boróka hazánkban a karácsonyfa elterjedése előtt népi rítusok szereplője volt.

Ma már inkább tájképi varázslásról, kertvarázslókról beszélhetünk. Az igazán különleges, szárnyaló fantázia által ihletett kertben biztos megtaláljuk e nemzetséget a formális és angol-kertektől a mediterrán és japán-kertekig mindenütt.

A XVI. században az angolok ugyanakkor, amikor a franciák a puszpángot kezdték felkarolni, a borókát honosították meg a kertben, a skótok pedig I. Jakab királyuk idején a tiszafát karolták fel. A boróka az angol tájképi kertben is kedvelt növény. Francis Bacon például, aki gyerekesnek minősíti a nyírt figurákat és a virágtáblás kertet, rajong a pázsitért és a borókáért.

Juniperus communis "Oblonga"

 

Jómagam amikor kertészkedni kezdtem, az öko-tudatosság alacsonyabb fokán lelkesen ültetgettem a faiskolai örökzöldeket (is), pl. a tamariska-levelű sabinát. Már rég kinőtte helyét, azt hiszem alakfát leszek kénytelen  kialakítani belőle.

Tudatosságom magasabb fokán sikerült egy vadon élt Juniperus communist betelepítenem. Festőien laza kontúrja, egyedi szürkéskék színe szinte teljesen az „Oblonga” kertészeti változatot idézi, szinte „feldobja” nálunk az örökzöldek kerti sarkát, pedig csak egy közönséges vad boróka.

Ontja illatos, finom terméseit, amiket frissen fogyasztok, olajban, vagy borecetben rakok el télre. És most veszem észre a környékünkön még megmaradt vén társait, amelyeket azelőtt is láthattam volna, ha lett volna hozzá belső látásom: ehhez hiányzott ugyanis még néhány fontos információ. Ezeket foglalom itt össze, talán segíthet ez másoknak, kihagyni egy végülis felesleges kertépítési vargabetűt…

Igen, beismerem, valaha én is ültettem tuját (azóta kipusztult), valamint vízkereszt után a leszedett „cserepes karácsonyfát”…(ezekből kettő karcsú ezüstfenyő hihetetlenül akart élni, és ma is csodálatosak…)

Juniperi fructus, a tobozbogyó

Második éves, érett, sötét kékesfekete, hamvas-fényes, meghúsosodott, a fekete borsnál valamivel nagyobb szemű tobozbogyója (galbulus) a borókabogyó (Juniperi fructus); a bogyós gyümölcsök egyike. Az első évben zöld marad, és csak a második, ritkábban a harmadik évben érik be, ezért az érett és éretlen bogyók gyakorta láthatók ugyanazon a növényen. Az érett bogyó fényes feketéskék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos.

A közönséges boróka kiváló gyógynövény, érett termését használják gyógyászati célra. Termése a Magyar Gyógyszerkönyvben, ill. az Európai Gyógyszerkönyvben Junipero galbulus néven drogalapanyagként szerepel. A bogyótermés két évig fejlődik, és a második év augusztus-szeptemberében válik éretté, ilyenkor színük barnás fekete, kékes hamvas bevonatuk alatt fényesek. Szúrós levéltöviseik miatt a bogyók szedése nehézkes, általában bottal verik le kiterített pokrócra, majd összeszedik őket. A termés illata balzsamos, terpentinre emlékeztet (áltömjénnek is nevezték), íze nagyon aromás, csípős, kesernyésen édes.

A boróka illóolaja (Aetheroleum Juniperi) terpén szénhidrogéneket és azok alkoholos származékait tartalmazza, ezek közül fontosabbak a terpinen-4-ol, alfa-terpineol, borneol, legnagyobb arányban viszont az alfa-pinen és a béta-pinen található, ami nagyobb mennyiség fogyasztásakor a vesét irritálhatja, ill. fejfájást is okozhat Tartalmaz továbbá szabinént, flavonoidokat, katechin cseranyagokat, invert cukrokat, valamint 10 % gyantát is. A friss boróka bogyó sok C-vitamint is tartalmaz, de tárolás esetén lebomlik.

Ebbe a kis boróka-fa komódba el is rakhatjuk szárítva...

Fokozza a vizeletkiválasztást (diuresist), valamint a nitrogéntartalmú anyagcseretermékek és a kloridok ürítését. Húgysav-oldó. Enyhe görcsoldó tulajdonságokkal is rendelkezik (vesegörcs). Alkotórésze vesekőképződést gátló gyógyszereknek, melyek hatására fokozódik a vizeletben az ún. védőkolloidok képződése is.
 

További hatásai: húgyúti fertőtlenítő, vese-, és epekőoldó, étvágyjavító. Izzasztó ás nyákoldó hatású is, valamint hurut és asztma ellni (inhaláló) szer is. Kedvezően hat a vérnyomásra. Gyulladásgátló hatásának köszönhetően képes enyhíteni a fájdalmat. Fokozza a szteroid hormonok termelését, oldja a stresszt, javítja a hangulatot, erősíti az önbizalmat. Igen, a talányok és  titkok növénye megnyugtat és onbizalmat ad. 

A héjában lévő védő gyanta sötét színét adó karotin tartalmú védőanyagok semlegesítik a mérgeket, elpusztítják a gombákat, a vesében, a húgyhólyagban és a húgy-utakban a gyulladást okozó baktériumokat, csökkentik vagy meggyógyítják a hólyaggyengeséget és különféle vizelési panaszokat, erősítik a nyálkahártyát, hatásosak a látásgyengeség ellen. 

 

Külsőleg: Reumás vagy köszvényes ízületi fájdalmak esetén tinktúráját elsősorban borogatásként, olaját fürdőkbe keverve alkalmazzuk, de ezekre a tünetekre belsőleg is hat!. Izomgörcsoldó hatású, menstruációs panaszokat enyhíti, csökkenti az ödémát. Masszázsolaj formájában alkalmazva serkenti a vérkeringést, ezáltal is méregteleníti a szervezetet. A kozmetikában a gyulladt, zsíros bőrre ajánlják, mivel szabályozza a faggyúmirigyek működését. Miután a sejtek anyagcseréjét is ösztönzi, a cellulitisz elleni készítményekben is megtalálható. A visszeres, seprűeres, rossz vérkeringésű lábak kezelésére, ápolására is alkalmazható. 

Tea elkészítése: 3-4 apróra összetört bogyót leforrázunk 2 dl forrásban levő vízzel, 5 percig ázni hagyjuk, majd leszűrjük. Naponta 1-3 csészényit iszunk kúraszerűen, maximum 3 4 hétig. Más gyógynövényekkel:

Keverékhez adható: csalán, ezerjófű, bengekéreg, nyírfalevél, tárnicsgyökér, veronikafű.


Tinktúra: 20 darab összetört szárított borókabogyóra 1, 25 dl tiszta szeszt öntünk, egy hétig érleljük, leszűrjük, sötét üvegben tároljuk.

Olaj: 40 gramm összetört szárított borókabogyóra 2, 5 dl olíva olajat öntünk, 2 hétig érleljük, leszűrjük. Ülőfürdőbe keverve használjuk. (A borókaolaj nem toxikus, nagyon enyhén irritáló, nem érzékenyítő, nem fototoxikus, nem abortív  és nincs vesekárosító hatása, vesegyulladásos betegeknél azonban ellenjavalt.)

Aromás hatóanyagai (fájának, levelének elégetésekor keletkező) kátrányába, ill. füstjébe is belekerülnek, ezért húsok grillezésére is kiváló. Fertőtlenítésre ma már nem használatos, bár még esetleg bolháák, tetvek ellen ajánlott (Egyiptomban balzsamozásnál, a középkorban lepra és pestis elleni füstöléshez is használták).

• Ellenjavallt vesegyulladásban (nephritis), máj elégtelenségben,
• nem ajánlható terheseknek (az erősebb folyadék-kiválasztás miatt),
• használatát egy hónapra szokták korlátozni,
• a borókabogyó fűszerként vagy teákban történő felhasználása veszélytelen, mint ahogy a bogyó rágcsálása is, tavaszi kúra részeként,
• intenzív íze természetes módon akadályozza a túladagolását.

A közönséges boróka mellett további ehető fajok: virgíniai, spanyol, szír boróka.*7)

Egy másik boróka faj a nehézszagú boróka (Juniperus sabina L.), amit dísznövényként ültetnek, ágvégeinek illóolaja az e fajban felfedezett szabinent, szabinolt és ennek ecetsavas észterét (szabinilacetátot) tartalmazza, valamint tujont. Régebben magzatelhajtásra használták, RENDKÍVŰL VESZÉLYES MÉREG. Helyileg, azonos arányban magnéziumoxiddal eldörzsölve, hegyes függöly (condyloma acuminata) eltávolítására használják hintőporként (ragtapasz alatt); podo-fillotoxint és egyéb, lignán jellegű vegyületeket tartalmaz.

Konyhai tipp: a borókabogyót szétnyomkodva vagy egy kicsit összetörve jobban érvényesül az aromája. Erős zamata miatt keveset használjunk belőle.

Más fűszerekkel: gyakran használják babérlevéllel, fekete borssal, mustármaggal, fokhagymával, majorannával, rozmaringgal, kakukkfűvel együtt.

Amihez illik: vadhúsok, különösen vaddisznó, őz, nyúl, vadgalamb pácolásához, de használható birka-, marha-, disznóhúsokhoz, marinált halételekhez is. Savanyú káposztát, vörös- és fehérkáposztát, céklát ízesíthetünk vele. Vadpástétomok, mártások, szószok, füstölések elmaradhatatlan fűszere. 

Mi szeretjük a tökféléket szerintem azzal is harmonizál. Nyersen (szendvicsre) fejfájásra hajlamosaknak 3 szem, többiknek 6 szem fogyasztását javaslom.

További források:

 http://egeszsegeselet.network.hu/blog/egeszsegmegorzes-hirei/boroka- 

http://egeszsegeselet.network.hu/blog/egeszsegmegorzes-hirei/boroka-juniperus-communis-egy-ritkan-hasznalt-fuszer-es-gyogynovenyunk 

Monori Mén-Úr-Fiak




Jegyzetek:

*1) Vergilius: VII. Ecloga  (ford.: Lakatos István)

CORYDÓN:

"Itt a borókabokor, meg a gesztenye borzas lombja
Őrködik, águk alatt a gyümölcs szanaszéjjel a földön;
Most minden mosolyog: de ha bájos Alexisem innét
Elmegy, e halmokról, meglásd, a folyók kiapadnak."

„Borókán kívül mondják gyalogfenyőnek, aprófenyőnek, borosfenyőnek, töviskés fenyőnek, borsfenyőnek, búsfenyőnek, borostyánfenyőnek, gúzsfenyőnek, cirukafának, borsikának, fenyőtüskének, borossánnak, kornabéknak és mérgestüskének is. Boróka szavunk csak XVII. század elején tűnt fel az irodalomban. BárcZi Géza Magyar szófejtő szótára szerint valószínűleg a szlovák..borievka" vagy borouka" szó átvétele. Meg kell jegyeznem, hogy a borievka vagy borouka szó nem általánosan használatos, mert a Felvidék igen sok helyén,,jalovec" néven is ismerik, a lengyelek is így mondják, az orosz nyelvben pedig mozszsevelnyik vagy veresz a boróka neve.” – írja Natter-NÄd Miksa.

*2) Marácz László publikációi alapján: B_R teremtő gyök
B_R:
BOR: BOR-s, BOR-só, BOR-óka
BAR: BAR-ack 

Kolumbán Sándor a BOR szógyöknek ötféle módosulatát közli, amelyek egymáshoz logikailag/képileg kapcsolódnak. Ezek közül az egyik a BORzas-BORzad, ehhez sorolható az említett BORzan (torzan-borzan).

Mindezek azt támasztják alá, hogy a szó magyar eredetű.

*3) A csévharaszti ősborókásról

*4) Hajtásai háromélűek, melyeken a tűk hármasával találhatóak. Tűik rendszerint 3-4 évig élnek, utána lehullnak. A hímivarú egyedeken a  sárgás színű porzós virágok  hármas örvökben álló porzólevélből épülnek fel, melyeken 3-3 pollenzsák található. A nőivarú egyedeken a termő virágok három váltakozó pikkelylevélből állnak. A legfelső pikkelylevél-hármas egy-egy magkezdeményt visel. Beporzás után a három felső pikkelylevél elhúsosodik, összenő, s belőle hamvas felületű, feketéskék tobozbogyó fejlődik. Az ivarszervek megjelenésétől a mag teljes éréséig három év telik el. . A tobozbogyóban három kemény héjú magot találunk.  Magja háromszögek határolta kicsiny gúla alakú.

(Forrás: A KÖZÖNSÉGES BORÓKA (JUNIPERUS COMMUNIS L.)

www.oee.hu/upload/html/2014-02/EVFA2005.pdf)

*6) „ Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.” (Jeremiás próféta könyve 17. rész, 9. vers)  Ezt a bizonyos magányos hangafát a főníciai borókáva (Juniperus phoenicea) azonosították. (Forrás: Dr Juhász Miklós -címzetes egyetemi tanár - SZTE TTIK Biológus Tanszékcsoport Növénybiológiai Tanszék

 A magányos hangafa )

 *7) Terebess (IV. Egyáb ehető borókák), Folly Arborétum - Juniperus drupacea (szír boróka)

*5) Szimbólumtár